Az emberek sokmindent elérhetnek kellő kitartás és akareterő birtokában. Legyen szó fizikai átalakulásról, vagy karrierről, a célod elérése érdekében sokszor áldozatot kell hozni, és következetesen haladva tenni kell érte minden nap. Most a saját példámon keresztül mutatom be neked a kitartás és következetesség mindent elsöprő erejét, amivel te is megváltoztathadod a jelenlegi helyzeted. Íme a CrossGenesis edzőterem felépítésének története.
A kezdetek
Vidéki srácként 15 évesen a nagyfaluba, Pestre költöztem, természetesen a sport miatt. Korosztályos futball válogatottként, akkor még a labda kergetésében merült ki a sport iránti kimeríthetetlen érdeklődésem. A középsulit elvégezve aztán 19 évesen a focipálya helyett a gyógyszeriparban találtam magam, ahol 14 évet el is töltöttem.
A 2012-es esztendőben született meg a fejemben egy döntés, hogy a mindennapi rutinból, azaz a mókuskerékből 14 év után ki kell szállnom és valami újat, jót, meghökkentőt kellene alkotnom, létrehoznom. Mivel a sport gyerekkorom óta részese volt az életemnek, megszületett a döntés a fejemben: Motivációs személyi edző leszek! Erre tisztán emlékszem a mai napig.
Néztem a kollégákat, akik előre bambulva, vakon követik a feletteseik utasításait. Én is közéjük tartoztam, mivel ekkor még folyamatos vagy talán három műszakban tevékenykedtem a mérgek keverésével, vagyis a gyógyszeripar próbált kisajátítani magának. Aztán egyik nap ezt kérdeztem magamtól: Na neee, tényleg ezt csinálom? Fejben azonnal meghoztam a döntést, és elkezdtem tervezni ebből a kiutat.
Az első lépések a függetlenedéshez
Mint minden fiatal, már átestem a konditermes, pumpálós korszakon, valami másra vágytam. Kinéztem magamnak az egyik legnehezebb sportot, hogy megtudjam milyen az, amikor a kezdők a profikhoz képest (jelen esetben szó szerint) más hajóban eveznek. A kajakozásra esett a választásom.
Első körben az UTE kajak szakosztályába néztem le, ahol valami tengerjáróba ültettek bele, hogy a Dunán fel ne boruljak. Mentem esőben, szélben, nem érdekelt az időjárás, motivációm a fellegekben, csak lapátoltam. Egyszer csak a BOMBA AVSE vízitelepén találtam magam. Itt már a portya és a csepeli K1-es hajókat ostromoltam. Ígéretes, de leginkább vicces kalandnak indult, mikor egy osztályt ugorva a vékonyabb hajóba pattantam, és az első fél órában 50 borulást hoztam össze. Utána már nem számoltam. Természetesen ezekben az időkben intéztem a papírokat a Sportmasszőr, illetve a Személyi Edzői tanfolyam elvégzéséhez, ami összesen 2,5 évig tartott.
Ezalatt már csak egyműszakos munkarendben dolgoztam a laborban (HPLC=High Pressure Liquid Chromatography, ez egy tisztítási művelet a gyógyszerhatóanyag gyártásban, de erről ennyi elég is), de fejben nem az volt a jelenem, hanem 2 évvel előbbre jártam. Minden nap előttem volt a célom, és annak rendje és módja szerint cselekedtem, építettem magam.
Reggel meló, ezt meghajtottam, üzenet a főnöknek: “Kimentem edzeni, ne aggódj meló meglesz, majd jövök!” Ez így volt, ahogy leírtam. Nem is értem, miért nem rúgtak ki?
Szóval edzettem a kajakosokkal, Dudás Mikivel és csapatával. Nem gyenge társaság volt, nekem elhihetitek. Heti 10-11 edzést abszolváltam ekkoriban meló és suli mellett. Ebben az időben már a személyi edzői papírnál tartottam. Itt már el is kezdtem edzősködni, mivel ez volt a terv.
Az első köredzések
Akkoriban még csak kibontakozóban volt egy új edzésforma, ami az intenzitás mellett az erőelemeket is tartalmazta: a köredzés. A kajakosoknál ezt az edzésformát igen csak szeretik!
Emlékszem, első vendégem Bóbis Szabolcs volt, akit egy konditeremben kezdtem edzeni köredzéses, rendkívül változatos edzésmódszerrel. Mivel eléggé extrémnek tűnő gyakorlatokat alkalmaztam az edzéseimben, vagyis nem igazán a rendeltetésnek megfelelően használtuk a konditerem eszközeit, a rövid egy hónapos pályafutásunk után kitiltottak minket.
Azóta sem értem, hogy miért nem lehetett különböző intezitással futni a padon, vagy ugrálni le-föl a fekvenyomó padon, esetleg négyütemű fekvőtámasz után húzódzkodni. Egyik szerről hirtelen vándoroltunk a másikra, érdekesen néztek ránk, nem értették mit akarunk.
Itt be is fejeződött az első fázisa a történetemnek. Folytasd a 2. résszel!